Akvapónia otthon

Az egészséges étrendünknek megfelelően a szénhidrát nagy részét gabonafélékből és gyökértermésekből fedezzük.  Egy ember évi zöldségigénye 2,3 négyzetméter felületű akvaponián megtermelhető. Egy öt fős családra vetítve ez 11,5 négyzetméter termőfelület. A mi éghajlatunknak megfelelően felépített üvegház körülbelül 3x10 méteres alapterületet igényel és az 5 fős családot éveken keresztül képes ellátni alapvető élelemmel. Egy ilyen kultúra mérete megfelel egy modern nappali szoba alapterületének.
 A fehérje egy része az akvapónián nevelt halakból származik. Továbbá, a teljes értékű táplálkozáshoz nélkülözhetetlen szénhidrát fogyasztását is a mi rendszerünkben fejlődő növények szolgáltatják. Az ülepítő tartályban felgyülemlett szerves hulladékot pedig táptalajként lehet használni különböző zöldségek, gyümölcsök és nem utolsó sorban kerti virágok trágyázására. A maradék piszkos víz azon kívül, hogy kiválóan alkalmas öntözésre, egyfajta katalizátor is, ami elősegíti a komposztálás folyamatát.

Az akvapónia rendszerben termesztett növények minden szempontból természetesek, mivel semmilyen adalék tápanyagot, műtrágyát nem kapnak, valamint rovarirtóval sem érintkeznek. A növénytermesztés minden egyes lépését - a csíráztatástól kezdve a végkifejlődésig - személyesen kontrollálhatjuk. Annak ellenére, hogy a növények semmiféle külső kezelést nem kapnak, friss és ízletes termésre számíthatunk.

A nitrogén körforgása

Az egyik legfontosabb és egyenlőre az egyik legkevésbé megértett aspektusa az aquapóniának az a bizonyos baktérium amin a rendszer alapszik és amelytől a nitrogén körforgás függ.

A halak anyagcsere melléktermékei közé tartozik például az ammónia, amely toxikus. Egy tóban vagy az óceánokban nem okoz problémát ennek jelenléte, mert a nagy mennyiségű vízben eloszlik, viszont otthoni körülmények között a haltartály gyakori vízcserére szorul.

A különböző haltápok lebomlása szintén ammóniával jár.

Az ammónia hátrányai:

• Szövetkárosítás (kopoltyú, vese)
• Csökevényes növekedés
• Gyenge immun működés
• Halál

Szerencsére a természet mindenre talált megoldást. Az úgynevezett Nitrosomonas sp. baktérium ammóniát bont nitritté.A nitrit, sokkal kevésbé káros a halak számára, mint az ammónia, de ez még mindig káros, mivel a halak oxigén felvételét csökkenti. Erre a megoldás, hogy a nitiritet egy Nitrobacter sp. nevű baktérium nitráttá alakítja, amely a növények számára is hasznosítható vegyület (ráadásul a halak sokkal több nitrátot tolerálnak, mint ammóniát vagy nitritet).

Voltaképpen ez ez lenne a rendszerben a nitrogén ciklus.

A cél pedig, hogy ezt a ciklust mihamarabb beállítsuk, minimális stresszt okozva a résztvevő élőlények számára.

A baktériumok néhány jellemzője:

• Az optimális szaporodás érdekében szükség van egy felszínre, amelyen képesek megélni (kavics, homok, szintetikus biomédia)
• Fontos a víz magas oxigén tartalma
• A nitrifikáló baktériumnak hosszú a reprodukciós szakasza
• Ezek a baktériumok 15-20 óránként osztódnak
• A baktériumok megtelepedésének ideje körülbelül 4 hét (20 Celsius fokon)
• Szárazon és 49 fok felett elpusztulnakú
• Sok törzsük létezik, ezeknek eltérőek a környezeti optimumai, kivéve a hőmérséklet és a pH érték

A körforgás 6.0 pH-n és alatta nem játszódik le.

Mi is az az akvapónia?

Az akvapónia szó sokaknak különböző jelentést hordoz, de alapvetően a haltenyésztés és növénytermesztés egy szimbiotikus rendszere.

Az akvapónia az akvakultúra és a hidropónia szóból ered. Az akvakultúrának és a hidropóniának is egyaránt vannak hátrányai. Egy hidropónia működtetéséhez rengeteg költséges tápanyagra van szükség, a növények növekedéséhez és rengeteg víz szükséges hozzá, aminek nagy része kárba vész és a tápanyagot is kimoshatja. Az akvakultúrában is rengeteg víz vész el az akvárium tisztántartásánál, folyamatos vízcserére van szükség, hogy a halak egészségesek maradjanak. Viszont, ha kombináljuk a kettőt, a növényeknek felesleges víz, amit a gyökerek már megszűrtek visszakerül az akváriumba míg az akváriumi koszos víz egy biotechnológiai módszerrel (Nitrogén körforgás) a növényeknek számára tápanyagdús életforrást jelent. Ez egy vízhatékony majdnemhogy önfenntartó rendszert eredményez. Kutatások igazolják, hogy a növényeknek az eddigi vízhasználat tizede elegendő.